REFLEX

Lapok, könyvek, filmek, reflexiók – a Korunk szemléző blogja

Esemény, Folyóirat

Jobb dioptriával közelebb hajolni

Beszámoló az áprilisi tematikus Korunk-lapszám bemutatójáról

 

Április 18-án, a kolozsvári Koffer könyves kávézóban került sor a Korunk legfrissebb, Rovarológia címet viselő számának bemutatójára. Az esemény házigazdája Balázs Imre József szerkesztő volt, aki kérdéseivel irányította a családias és oldott hangulatban zajló beszélgetést a lapszámban az entomológusi, természettudományos vonalat képviselő Markó Bálint, Keresztes Lujza, László Zoltán biológusok, illetve Berszán István, Serestély Zalán és Kovács Újszászy Péter, a tudományterületek interface-e iránt fogékony irodalomkutatók között, végig a kapcsolódási pontokat keresve, hangsúlyozva. Tovább »

Esemény, Könyv

POKET Zsebkönyvek, avagy hogyan lesz egy kólás automatából irodalmi mozgalom

Fotó: Tóth Tünde

 

A 7. Csíkszeredai Könyvvásár szombati napján, május 14-én a résztvevőknek alkalma nyílt belátni a POKET Zsebkönyvek világába, abba, hogy miként, milyen impulzusok nyomán indult útnak ez a vállalkozás. Az érdeklődök komplex élményanyaggal gazdagodhattak, hiszen Balla Gergely, a Platon Karataev tagja színesítette a zenekar dalaival az eseményt. A zenés könyvbemutató alatt Vecsei H. Miklós színművész beszélt a kezdeti nehézségekről és sikerekről, mindarról, ami oda vezetett, hogy mára már mindannyiunknak mond valamit az, hogy POKET Zsebkönyvek. A későbbiekben a mozgalom szellemiségéről is mondott pár szót, hiszen ez adta a löketet és ez tartotta életben mindvégig. Tovább »

Esemény, Reflexió

A nulla kommunikációtól a dialógusig

Abszurdnak tűnő köznapi léthelyzeteinkben gyakran olyasmi mutatkozik meg előttünk, ami a „semleges” szituációkban rejtve marad számunkra. Tulajdonképpen ilyen léthelyzetekben értünk meg valamit igazán, mintegy föltárul előttünk valami eddig megfoghatatlan lényeg. Szükségünk van az abszurdra, hogy általa a valóságosan létezőt értsük meg, vagy annál többet, s ugyanakkor önmagunkat, mint abszurd és valóságos élethelyzetek szereplőit. Tovább »

Esemény, Reflexió

Mátraszentanna, margóvágó, budi

A végtelenség három stációja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban

 

“Mátraszentanna kicsi hegyi község.” Ezzel a mondattal kezdődik Örkény István egyik legismertebb műve, amely nem csak kisregény, hanem dráma formában is közönség elé került az 1960-as évektől kezdve. De esetünkben sem kicsi hegyi községről, sem másmilyen berendezett lakóhelyről nincs szó, hanem egy óriási fehér dobozról, melynek a nézők felőli részén négy, függőleges embernagyságú kivágott téglalap tárul a nézők szeme elé. Nagy, fehér doboz, amely néha magába zárja a cselekményt, a karaktereket, Tótot, Mariskát, Ágikát és az őrnagyot, s benne elfojtásra kerül a félelem, a ki nem mondott gyötrődés, amely kifordítja magából az embert. Tovább »

Esemény, Reflexió

A múlt jelene, avagy mibe érdemes belehalni

Utas és holdvilág a Kolozsvári Állami Magyar Színházban

 

Az ember bárhol jár és bármit cselekszik, valahol a születése és a halála között teszi azt. Ezt a két végpontot pedig megtöltik az érzések, melyek határtalanok és fékezhetetlenek. Megtölti a szerelem és annak minden mélysége és magassága, fájdalma és öröme, biztonsága és bizonytalansága, az, ahogyan szeretni tudunk és ahogy mások szeretnek minket, de ott van a halál gondolata is, annak minden titokzatosságával, veszélyével és eszményi gyönyörűségével. Mely szív lenne képes ezt elbírni, ha nem az emberé? Tovább »

Esemény, Könyv

Színek, alakok, anyagok

Max Blecher 1934 júniusában jelenteti meg Áttetsző test című verseskönyvét. Egy hónappal később már egy következő verseskönyv tervéről számol be Saşa Panának, az Unu szerkesztőjének. Ekkoriban kiemelten foglalkoztatja Blechert a szürrealizmus-kérdéskör: „A hétköznapi élet irrealitása és illogikus működése már rég nem homályos intellektuális spekuláció számomra: én élem ezt az irrealitást és fantasztikus eseményeit. Az egyes számú dolog, amire felhatalmaztam magam, a belső tetteim következetessége alóli felszabadulás volt – megpróbáltam áttörni a következmények korlátait, és mintegy az önmagammal szembeni őszinteség jegyében arra törekedtem, hogy a hallucináció igézetét is a tiszta tudatéval egyenértékűként kezeljem. Aztán hogy a szürrealitás hogy és mint növeszt csápokat belőlem, azt nem tudom és nem is tudhatom. (…) Az ideális írásmód az lenne számomra, ha áttehetném az irodalom nyelvébe azt a magasfeszültséget, amelyet Salvador Dalí festményein érezni. Ezt szeretném megvalósítani – a hűvös őrületet, amelyik teljességgel olvasható és lényegszerű. A robbanások a szoba falai közt történjenek, ne valahol messze, valószerűtlen és absztrakt kontinensek között.” Az a verseskönyv, amelyik ennek az írásmódnak a jegyében készült volna, végül nem valósult meg. Az Áttetsző test némelyik szövegében már jelen vannak a félig éber hallucinációk képsorai, máshol még csak függöny mögül, keringőritmusokból integetnek elő. Blecher mindvégig vizionárius költő, látomásokat és rejtett összefüggéseket ír verseibe, de nem mindenhol szürrealista. Tovább »

Esemény, Könyv

Egy életmű megírt és megíratlan részei

Szabó Borbála író volt a Láthatatlan Kollégium vendége 2018. december 14-én, a kolozsvári K+ Közösségi Térben, a jó hangulatú nyílt beszélgetésbe a szerző férje, Nényei Pál tanár is bekapcsolódott, aki maga is több kötet szerzője. Az est közzéppontjában Szabó Borbála Nincsenapám, seanyám című regénye állt, amely az író életrajzának is tekinthető. Tovább »

Esemény, Könyv

Kultivált düh a nonhumánért

Serestély Zalán One Way Ticket – Jegyzetek a nonhumánhoz című könyvének bemutatójára került sor Kolozsváron, a Tranzit Házban 2018. december 11-én este, ahol Bíró Noémi, Gegő Virág, Szigeti Attila és a szerző maga, Serestély Zalán beszélgetett néhány, könyvvel kapcsolatosan felmerülő tézisről. A bemutatót Balázs Imre József vezette fel, aki a könyv szerkesztője és a Komp-Press Kiadó, azaz a Korunk képviselője is. Szerinte nagyon erős szál fűzi Serestély Zalán új könyvét két korábbi, 2017-es könyvéhez, vagyis az Életmű és környezete című Borges-értelmezéshez és Az állomás 3 kutyáihoz. Tovább »

Esemény

A forma és tartalom szerepcseréje – avagy a kedd vagy inkább a szerda narancssárga?

Hol van a művészet határa? Ki számít költőnek és ki vizuális művésznek? A ma is jelen lévő diskurzusban nagyon gyakran egy olyan művészetfelfogásból indulunk ki, melynek a valóság a referenciális alapja, szigorúan húzva meg a határokat különböző művészeti ágakhoz társított médiumok közt. Az átjárhatóság kérdésével pedig sok esetben nem tudunk mit kezdeni, nem is föltétlenül a szabályozó beszédmód kizárólagos térhódítása miatt, hanem sokkal inkább azért, mert hiányzik az a fajta viszonyulási mód, nyelv, melyben megkérdőjeleződhet, újraértelmeződhet a médiumok, művészeti ágak, műfajok és eszköztárak hovatartozása is, sőt maga a határvonalak létezése válik kérdésessé. Tovább »