Váradi Nagy Pál: Urbia (JAK – Prae.hu – Korunk, Budapest–Kolozsvár, 2012.)

 

Szín: rozsdaszürke

Szó / szókapcsolat: között

Ennivaló: becsomagolt tízórai

Film: Stalker

Zene: Green Day: Know Your Enemy

 

1. Az jó, ha egy írónak vannak mániái.

2. Váradi Nagy Pál mániái írásműveiből kikövetkeztethetően az alábbiak: sínek; elhagyott, leromlóban levő területek, tárgyak, épületek; gyermekek felnőttszerepben, felnőtthanggal; a nyers hatalomgyakorlás; mutánsok, torz testű lények.

3. Mintha a történelem után volnánk, és mégis a történelem által otthagyott rozsdás, befedett, elkorhadt tárgyak foglalkoztatnának leginkább.

4. Ha a történelem után vagyunk, akkor nem fontos, hogy legyen az elbeszélt történeteinknek vége: valahol a közepüknél kezdődünk el, és ott is maradunk.

5. Ennek térbeli kivetülését leginkább a betonút vége című szövegnél tapasztalhatjuk meg: „Talán ő is megérezte, amit én tudok, hogy néhány betonlappal előrébb ott van a világ határa”.

6. Egy másik szövegben pedig, a kötet utolsó darabjában egy olyan hegyet kell elképzelnünk, amelyiknek „nincs másik oldala”.

7. Kisebb és nagyobb apokalipszisek, katasztrófafilmek túlélőinek hangját halljuk legtöbbször a történetekben, és mint minden jó túlélő-elbeszélés esetében, a pátosz és az eredmény helyett a technika és a részletek válnak fontossá.

8. A túlélő azért túlélő-típus, mert eligazodik a részletek között.

9. Néha szenvtelen, néha ironikus, de beismeri, hogy a Másik ereje nagyobb, mint az övé, a neki leosztott szerep így leginkább a vírusé vagy a rejtőzködő, többiek számára kiszámíthatatlan viselkedésű lényeké.

10. A mindenkori birodalmak a közelben vannak, de egy dolog biztos: Váradi Nagy Pál szereplőit nem fogják felkészületlenül érni.

 

Balázs Imre József

 

(Elhangzott a kötet kolozsvári bemutatóján, 2012. december 4-én)