Minek az órája a hajnali négy? Vajon mit tartogat egy megtépázott sorsú élet és elme számára ez a misztikus időpont saját magányos némaságában? A spiritualitás, a lélek és démonok kegyetlen, dühvel és rémülettel teli harcának színtere és ideje, vagy a magára hagyott emberi psziché önvádas mazochizmusának lappangó helye, a fel nem oldódó és folyamatosan visszatérő családi tragédiák emlékének és az önmarcangolásnak a demilitarizált övezete? (tovább…)
Várad él, jelzi az antológia fülszövege, ahogy jelzi ezt maga a kötet is. A 2016-ban bemutatkozott Élő Várad mozgalom most egy antológiával jelentkezik, melyben az irodalmi csoportosulás öt tagja, Biró Árpád Levente, Jock Evelin, Kemenes Henriette, Mihók Tamás és Ozsváth Zsuzsa szerepel szövegeivel. Az antológia olyan neves elődök Nagyváradhoz köthető válogatásköteteinek megjelenéséig nyúlik vissza az olvasói emlékezetben, mint a 110 éve kiadott, Ady Endréhez köthető A Holnap antológia, majd a későbbiekben a Kimaradt szó (1979), az Alapművelet (1985), a Tavasz ’69, vagy az 1989 decemberében Budapesten megjelent Gyakorlótér. A kötet nagyváradi bemutatóján a szerzők elmondták, számukra a mozgalom a közös munkát, egymásra való reflektálást jelenti, valamint hangsúlyozták a színpadi szövegek fele való elmozdulást, hiszen Biró Árpád Leventét és Ozsváth Zsuzsát is a színházhoz köti munkája. Az öt szerző alkotásaiból összeálló kötet igen változatos, hiszen mindhárom műnem szerephez jut benne, olvashatunk verset, rövidprózát és drámát is. (tovább…)
Doru Pop: Szocialista szappanopera
Mi az idő és mi az emlék? Leírható e kettős dimenziójában a valóság vagy egy élettörténet? Avagy mi magunk vagyunk saját élettörténetünk? „Az idővel a boldogságot és a szomorúságot mérjük […] Az emlékek nem mondanak igazat. Az emlékek hamis benyomások, bizonyosságba oltott téveszmék saját magunkról…” (tovább…)
Terék Anna: Halott nők
Terék Anna Halott nők című verseskötete élettörténeteket vázol fel. Emlékeknek tűnő mozzanatokat ragad ki, de anélkül, hogy teljes alakokat rajzolna fel, mintha nem lenne célja, hogy kiderítse a múltjukat átszövő kapcsolatokat, hogy fontossági sorrendet állítson fel közöttük. Persze egyértelmű, hogy kötődnek egymáshoz az emlékek, hiszen egy történetet alkotnak, de épp az, hogy a töredékeket nem akarja feltérképezni, mutat rá, hogy ezek más módon is kapcsolódnak. Ez az összefüggés pedig abban áll, hogy még mindig feldolgozás alatt állnak, emésztődnek, a kimondásra várnak, ebben a várakozásban pedig felhalmozódnak és ismétlődnek. Ezek a nők már meghaltak, a kimondatlanság tragikummá vált. (tovább…)
Bíró Tímea: A pusztítás reggelei
Hogy mi a közös az anyában és a tengerben? Talán a hiány. Bíró Tímea verseskötetében élettörténetek hullámzanak, melyek egy üres teret próbálnak betölteni, hajót és azzal partot keresve, kapaszkodót, mely értelmet ad a töredezettségnek és a sors által kijelölt egyéni élettörténeteknek. Közben az anya hiánya és a sósvíz maróan csípi a sebeket. (tovább…)
(Szilasi László: A harmadik híd. Magvető, Budapest, 2014.)
Szín: világoskék
Szó: hulladék-sansula
Ennivaló: bármi
Film: Fight Club
Zene: Eagle Eye Cherry: Save Tonight
1. Április 22 után, mintegy tíz nap alatt közel 3 millióan látták a Have the Homeless Become Invisible? című videót, amelyet a New York Rescue Mission tett közzé a Youtube-on.
2. Szilasi László könyve, A harmadik híd hasonló kérdéseket vet fel, csak éppen a téma kibontása komplexebb, rétegzettebb, és tegyük hozzá: magyarországibb. (tovább…)
A klasszikus ellenpéldát Platónnál, az Államban találjuk. „Ha valaki eszénél lévő barátjától fegyvert vett át megőrzésre, ám az őrjöngésében visszaköveteli, a visszaadó nem járna el igazságosan, ha az ilyen állapotúnak meg akarná mondani az igazat.” Majd Kantnál ugyanez, más kiértékeléssel: „bűntett volna hazudni egy gyilkosnak, aki azt kérdezi tőlünk, a házunkba menekült-e a barátunk, akit üldöz”. Egyszóval (kontra Platón) nincs emberszeretetből fakadó hazugság.
Nem feltétlenül kell ortodox kantiánusnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: az emberi ész erősségének és nem gyengeségének számít, sőt egyik legértékesebb tulajdonsága lehet az, hogy önmagának határt szab. A közgazdasági Nobel-díjas kutatópszichológus, Daniel Kahneman eddigi teljes munkásságát összefoglaló kötetében semmi mással nem foglalkozik, mint ezzel a fajta határmegvonással, illetve mindazon módszerek és lehetőségek számbavételével, amelyek segítségével rendszeresen becsapjuk önmagunkat. Egy másik Nobel-díjas, az elméleti fizikus Richard Feynman frappáns tanácsának szavaival élve: „Az első alapelv az, hogy nem szabad becsapni önmagunkat – ráadásul mindig önmagunkat a legkönnyebb becsapni, úgyhogy legyünk nagyon óvatosak!”
