Archive for the ‘Reflexió’ Category

Katasztrófatervek

csütörtök, november 28th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem feltétlenül kell ortodox kantiánusnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: az emberi ész erősségének és nem gyengeségének számít, sőt egyik legértékesebb tulajdonsága lehet az, hogy önmagának határt szab. A közgazdasági Nobel-díjas kutatópszichológus, Daniel Kahneman eddigi teljes munkásságát összefoglaló kötetében semmi mással nem foglalkozik, mint ezzel a fajta határmegvonással, illetve mindazon módszerek és lehetőségek számbavételével, amelyek segítségével rendszeresen becsapjuk önmagunkat. Egy másik Nobel-díjas, az elméleti fizikus Richard Feynman frappáns tanácsának szavaival élve: „Az első alapelv az, hogy nem szabad becsapni önmagunkat – ráadásul mindig önmagunkat a legkönnyebb becsapni, úgyhogy legyünk nagyon óvatosak!”

(tovább…)

In memoriam Lou Reed

hétfő, október 28th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Despite all the amputations you know you could just go out
And dance to the rock ‘n’ roll station”

(tovább…)

Mosolyogj – vagy halj meg?!

szerda, október 23rd, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi oka lenne bárkinek is arra, hogy egy olyan egyértelműen hasznos és üdvözítő szellemi beállítódást tegyen kritika tárgyává, mint az optimizmus és a pozitív gondolkodás? Barbara Ehrenreich amerikai szociáldemokrata szerző elsősorban a cselekvő változ(tat)ás helyett a fennálló viszonyok elfogadását diktáló politikai ideológiaként leplezi le hazája kedvenc életbölcsességét, a kétségbeesett életigenlést és derűlátást. Ahelyett, hogy elfogadjuk, sőt válasszuk azt, amin (úgymond) nem tudunk változtatni, a kötet egzisztencialista felhívása alapján inkább lázadnunk kell ellene, még ha ennek a döntésnek esetleg a kudarc is kölcsönöz tragikus méltóságot.

(tovább…)

Bugyrok, próféciák

vasárnap, október 13th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szomáliai nomádból holland parlamenti képviselő, első számú közellenség, kétszeres emigráns, illetve ki tudja, hányszoros politikai menekült – valószínűtlen életpálya, amely (különösen egy nő számára) csupán a liberális modernitásban lehetséges, és annak minden ellentmondásával és civilizációs hadviselésével is a legjobb kifejezője. Az egyik ellentmondás: általában tiltakozni illik a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés, a szexizmus ellen, feltéve, hogy ez a „saját”, a nyugati nők ellen irányul; egyébként hajlamosak vagyunk azt a liberális tolerancia nevében pusztán kulturális pikantériának felfogni, hogy szűklátókörűség, például – a kritika vitorlájából a szelet eleve kifogni próbáló fogalommal élve – „iszlamofóbia” gyanújába ne keveredjünk. Ami a civilizációs hadviselést illeti, a szerzőnek, Ayaan Hirsi Alinak van oka rá, hogy az efféle multikulturalizmus ellensége legyen: gyerekkorában többek között női nemiszerv-csonkítást szenvedett, felnőttként – az iszlám bírálata miatt – életéért kell(ett) rettegnie a nyugati világ kellős közepén (részletesebben lásd Infidel című, 2006-ban a New York-i Free Press által kiadott önéletrajzát; illetve magyarul az Ulpiusnál 2008-ban megjelent Hitetlent).

(tovább…)

Posztmodern szöveggenerátor 2.0

csütörtök, szeptember 26th, 2013

Kenyérkereseti – de a hiúság lélektani természetével is kapcsolatos – ügy, amiről nem szokás beszélni: a jelenlegi tudományos irodalom egy részét nem az eszmék szabadpiaci kereslete, hanem a közléskényszer működteti „publish or perish”, „közölj vagy kotródj” jeligével. Míg egyes emberek bélyeget gyűjtenek, addig mások a saját szakmai publikációkat, amelyekről túlzás lenne azt állítani, hogy csak egy szűk kört érdekelnek.


(tovább…)

Tézisek Kolozsvárról. A Kolozsvári beugró munkanaplójából

kedd, augusztus 13th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Ideje lenne kikezdeni a helytörténeti kézikönyv műfaji monopóliumát.

(tovább…)

Esetlegesség, irónia, nacionalizmus

péntek, augusztus 9th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Ki tesz téged másnál különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1 Kor. 4,7)

 

Magyarságomról a kisebbségben élő magyarok hazátlannak gúnyolása jut eszembe. Amúgy intellektuálisan ez is már passé, lejáratott dolog, ahogyan a román, a magyar vagy bármilyen más nemzeti büszkeség, nacionalizmus. Hazátlanság: sohasem zavart maga ez a szó (a becstelen szándéktól eltekintve), mintha legalábbis természetes dolog lenne valahol otthon lenni. Óvodáskoromtól tudtam, hogy a Föld kerek, és nemsokára rájöttem arra is, miért: hogy ne legyenek rajta kitüntetett helyek. Román kifejezéssel, hogy ne legyen köldöke. (Még Kolozsvár sem az.) Se szakrális Delphoi, se Omphalosz. Korollárium: nem honfoglalhatnak, „szimbolikusan térfoglalhatnak”, különülhetnek el rajta egymástól a végtelenségig az emberek, hanem, mint a kozmopolita és felvilágosult Immanuel Kant írja Az örök békében, „végre is egymást mégiscsak meg kell tűrniök egymás mellett. És eredetileg senkinek sincs a Föld valamely helyén lenni több joga, mint másnak.” Csakis természetes tehát az esetlegesség és a sehonnaniság, amelybe mindössze azért borzadunk bele a világmindenség egy esetleges pontján, mert a saját személyünket valahogyan fontosnak, szükségszerűnek szeretnénk látni a dolgok menetében, meglehetősen narcisztikusan és szolipszistán. „Sehonnai bitang az ember”, írhatta volna Petőfi Sándor, és ez a töredék így tragikusabb és talán költőibb lehetne az ember általános létállapotának metaforájaként. (tovább…)

Izsák húga

csütörtök, augusztus 8th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

A hagyományos zsidó imarendben a férfiak ezt mondják: „Áldott vagy Te, világ Királya, aki nem teremtettél nőnek” – míg a nők: „…aki kedvére teremtett”. Nem ismerek őszintébb (és persze kiábrándítóbb) imát, mint az előbbi. A monoteista rokonvallások, speciel az iszlám istenük nemében osztozó (értsd: férfi) hívei sem mondhatnák különbül.

Nőnek születni nem főnyeremény Kínában sem – és erről ott ugyanúgy a hagyomány, illetve annak ápolói tehetnek –, ahol a hivatalosan „családtervezési politika” néven ismert társadalmi mérnökségi beavatkozás, az „egy család – egy gyerek” elv következtében a lánygyermektől szívesebben megszabadulnak (nemek szerinti szelektív abortusz, csecsemőgyilkosság, árvaház, „export” örökbe fogadtatás stb.). Ázsiában a legmagasabb a „hiányzó nők” aránya (lásd az „Asia’s missing women” problémakörét), és a lánygyermekek mortalitási rátája gyanúsan magas – a klasszikus genocídium, a népirtás mintájára ún. gendercídiumra („nemirtás”) utaló adatokkal. Mint Daniel C. Dennett írja, Kínában „mindenki fiút akart – a kivénhedt mém alapján [ez a kulturális átadás egysége, a gén mintájára – R. L.], amely egy korábbi gazdasági állapotban való tenyészésre termett –, úgyhogy a lányokat hatalmas számban elvetélték (vagy megölték születéskor)” (Breaking the Spell. Religion as a Natural Phenomenon. Penguin Books, 2006. 333.).

Nem főnyeremény nőnek születni sehol – mondjuk épp nyeglén vagy keserűen (Yoko Onóval: „a nő a világ niggerje”), holmi retorikai vagy zsurnalisztikai fogásból itt akár, és szinte bele se gondolva, mit is feltételez, ha szó szerinti főnyeremény lenne! Pakisztánban az. (tovább…)

Megváltás. Pró és kontra

csütörtök, augusztus 8th, 2013

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Vatikáni Rádió beszámolója alapján 2013. május 22-én, szerdán a Szent Márta Házban bemutatott pápai szentmisén a Vatikáni Kormányzóság alkalmazottai vettek részt, koncelebrált Béchara Boutros Raï bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája. Ferenc pápa Márk evangéliumának egy ördögűzéssel kapcsolatos passzusához fűzte homíliáját. „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk” – mondja  János. Jézus így válaszol: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.” (Mk 9,38-40) Ferenc pápa magyarázata szerint „a tanítványok kissé intoleránsak voltak” feltételezvén, hogy „aki nem rendelkezik az igazsággal, az nem tehet jót”. Ezzel szemben minden ember tehet jót, még azok is, akik nem katolikusok – hangsúlyozta a pápa. „De Atyám, ő nem katolikus! Ő nem tehet jót” – erre a feltételezett ellenvetésre válaszul Ferenc pápa kifejtette: „De igen. Az Úr mindannyiunkat megváltott vérével, nemcsak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is.”

(tovább…)